Bármekkora volumenű betonelemek létrehozása is a cél, a legfontosabb, hogy az elkészült forma kellő stabilitással rendelkezzen. Egy kisebb járda, vagy tároló alapzatának kiképzésénél ez nem jelent nagy kihívást, ám komolyabb mélyépítés, illetve komplett családi házak vonatkozásában már nem ilyen egyszerű a helyzet.

Ilyenkor ugyanis elengedhetetlen a távtartó alkalmazása. A vasbeton használata ugyan ma már szinte rutinszerűen történik, bizonyos lépésekre kifejezetten nagy hangsúlyt kell fektetni ahhoz, hogy a kívánt állékonyságot elérhessük. Ehhez legfőképp az rudazat precíz elhelyezkedésére van szükség. Kisebb egységek esetében ezzel nem is szokott probléma lenni, ám komolyabb projekteknél kizárólag távtartó közbeiktatásával járhatunk sikerrel. Ezekből a kiegészítőkből több típus is elérhető a kínálatban, függően attól, hogy mekkora ellenállóképességet igényel a szerkezet, a látszóbeton felületek kialakítására mekkora figyelem hárul, illetve fennáll-e valamilyen speciális körülmény, ami behatárolja lehetőségeinket.

Ilyen lehet például a savas, vagy épp a sós közeg, de az állandó nedvesség, valamit az extrém hőmérséklet is. Azt, hogy melyik távtartó pontosan milyen esetekben alkalmazható hatékonyan, legfőképp az alapanyag határozza meg. A legelterjedtebb típusnak egyértelműen a műanyag tekinthető, tudniillik kellően strapabíró, könnyedén méretre vágható, így univerzális felhasználást tesz lehetővé. Nagyon sokat számíthat a bekerülési költség is, ugyanis a műanyag távtartó esetében ez kifejezetten alacsonynak mondható. Ezzel szemben az acél módozatok jóval drágábbak, ám a legnagyobb igénybevételt is jól bírják. Köztes megoldásnak tekinthető a rostbeton távtartó, amelynek nem csak a tűzzel szemben strapabíró, de egyben fagy-, só- és olvadásálló is és a homogén kötésnek hála, használatakor a hajszálrepedésektől sem kell tartanunk.